Képzeld el, kaptam ma egy levelet. Najó, többet is, sőt, ha még a reklám leveleket is hozzászámolom, amiktől égnek áll a fülem, akkor kis milliót.
De ez az egy a legfontosabb, amit muszáj Veled is megosztanom.
Szóval, Tasak, a németjuhász erdélyikopó körmölt vissza, kinek éppen tegnap mancsoztam pár sort, tisztelettel kérdezvén, hogy nem lenne-e kedve az oldalamon is szerepelnie.
Volt kedve, ezért leírta élete egy kis darabját és még fotókat is küldött.
Tudod, hogy örültem neki? Elolvastam ötször a levelet, megnéztem tízszer a képeket és még a szüleimnek is megmutattam.

Aztán az éjszaka kellős közepén eszembe jutott, hogy fel kell raknom az oldalamra, a kutya történetekbe, ezért noszogatni kezdtem mamámat, aki kényelmesen filmet nézett:
- Naaa, segítsd meg csinálni a Tasakot! Léci, léci!
- Ne nyávogj Murray. Csak nem képzeled, hogy most nekiállok, mikor végre pihenhetek. Majd holnap megcsinálom.