Ma nincs suli, mert reggel kicsit köhögtem. Anyu megijedt és azt mondta, hogy maradjak ágyba, nem lesz nekem ma semmiféle tanítás.
Később aztán még jobban köhögni kezdtem és mami még ijedtebben futott be hozzám, és aggódva kérdezte:
- Jaj, mit csináljak most veled??
- A fotókollekciót! Segítek! – válaszoltam. – Már több napja elkezdted és még mindig nem vagy készen, mert mindig mást teszel-veszel helyette. – folytattam szomorúan, és bánatos szemekkel néztem rá.
Aztán gyorsan köhécseltem még párat. Ne áruld el, de ezt már csak szimuláltam.
És bejött!
- Jól van Murray, megcsinálom, de te csak maradj a meleg ágyba és gyógyulj meg mihamarább.
Pár órával később újra bejött hozzám.
- Na, mit kap a pici kutya?… – kérdezte és megbuksizott.
A másik kezében persze megláttam valami hosszúkás, furcsa szagú bigyót.
Teljes betegnek tettem magam.
– Nem vagyok jól, nem tudok most enni. – köhögtem ki pár szót.
- Hát akkor ki fogja megnézni az új oldalt, amit kért? – tette fel a kérdést, mialatt a cserepes virágaihoz ment és a bigyót eltördelve bedugdosta a földbe.
– Pedig elkészült a rendelésed. Kaptál egy új oldalt, ahol a Kutyavilág fotói egy helyen, egyben megtalálhatóak.
- Készen van a fotókollekció?! – kaptam fel fejem és csodálkoztam.
Rögtön kiugrottam az ágyból és egy csapásra meggyógyultam.