Reggel mamám nagyon rendes akart lenni velem szembe. Óra csörgés előtt 15 másodperccel, nagy lendülettel kiugrott az ágyból és lenyomta a vekkert, nehogy felébresszen. Csak egy dolgot hibázott el. Még pedig azt, hogy nem vette számításba, hogy éppen a papucsán aludtam, meg őrködtem, meg minden. Szóval, ha gyorsan nem ugrok el az útjából, mint egy nikkelbolha, akkor eltiporta volna a farkamat szívtelenül, akár egy bűzölgő cigaretta csikket.
- Murray, nem kell ugrálnod. Tudod, hogy tudom, hogy ott vagy. Tudod, hogy figyelek rád mindig.
Ez igaz, fordult meg a fejembe.
Egy mancsomon, a jobb elsőn meg tudom számolni, hogy eddigi életem 2064 napja alatt mami hányszor tiport meg. Pontosabban nem is kell hozzá az egész mancsom, elég két ujjam is. A két középső. Abból a balra lévőre jut 1 db kicsi farkvég taposás, a jobbra lévőre pedig jut 1 db ujjtaposás, mert egyszer pontosan arra lépett rá egy picit. Ennyi, összesen. Komolyan, nem hazudok.
Na de, várjunk csak, nem is ezt akartam elmesélni, hanem azt hogy anyu 9 órakor nagy puszit nyomott a fejemre és elsétált. Aztán újra csak 17 óra 45-kor láttam!
Pillanatokkal azután, miután fel kaputelefonált nekem. Persze megint meg se várta, hogy esetlegesen megpróbáljam felvenni, mert inkább rohant fel a lépcsőn, hogy minél előbb személyesen közölje velem, hogy Charlie barátom üdvözöl.
Mielőtt még megsértődhettem volna, hogy egész napra egyedül hagyott, azért hogy Karcsikával flörtölhessen, nagy levegővétellel neki kezdett a mesélésnek miszerint ment a villamosmegállóba, és ahogy elviharzott a totó-lottózó előtt, megpillantotta bent a kávézó Charliekat ezért lefékezett gyorsan és bement, mert pár perce még volt a villanyos érkezéséig. Charlie és apukája nagyon örültek, és kávéval kínálták, de mamám nem maradhatott, mert ment dolgozni a barátnőjéhez. Azt is mesélte még, hogy távozásakor Charlie nagy cirkuszt rendezett az üzletben, mert szív- és fülszaggatóan sírni kezdett, mint egy óvodás. Meg toporzékolva kiabált mamim után, hogy ne menjen el, de mikor rájött, hogy nem tehet semmit se, akkor bánatosan odavakkantotta, hogy üdv és puszi Murraynek is.
Ez történt.
Ja, meg az is még, hogy be akart menni egy másik kutya is kávézni, vagy totózni, vagy lottózni, nem tudom, de Charlie nagyon mérges lett, harciasan üvöltözve nem engedte ezt meg. Ezeket mamám mind kintről hallotta, és még látta is a villanyosból a csalódott kutyát távozni. Bizony.