Érdekes módon, itt nálunk, Németországban a névnapokat nem ünneplik.
Nem tudom miért nem, pedig mindig mindent kitalálnak, hogy ünnepelni, bulizni lehessen. Október fesztivál, utca fesztivál, karnevál, ahol akár városrészenként külön-külön bohókás felvonulásokat tartanak, vagy több napos vásárokat rendeznek utazó vidámparkkal, és még sorolhatnám.
Ezért szerfölött érdekes, hogy a névnapok felett elsiklanak, tudomást se vesznek róluk.

Nem, mint anyu, aki kora reggel óta óránként rohan hozzám, és puszilgat, és buksizgat, és egyfolytában mondogatja „Boldog névnapot Brúnó. Boldog névnapot Brúnika“.
Komolyan kezdem egy kicsit megérteni, hogy itt miért stornózzák a névnapokat. Azt mondjuk el tudnám képzelni, hogy mindennap névnapom van és szép csendben mindennap a tálkámba kerülne a közel egy héttel ezelőtt külön nekem megfőzött csirkelevesből átalakított szaftos, pépes rizseshusi a jeges szekrényből. Fuu, ez az egyik nagy kedvencem. Jövő héten majd leírom Neked a receptjét.
Szóval, a mami egész nap nem fáradt el abban, hogy rohangászott hozzám és egész nap névnapozott. Teljes idegtépő volt.
Aztán este, elalvás előtt, a jó éjt puszi után, még egyszer sok boldogságot kívánt és bemászott az ágyba.
„Na végre egy évig most nyugtom lesz.” – gondoltam.
- Jó éjt Murray, aludjál szépen kis névnapos. – hangzott még az ágyból, mialatt szemeim kezdtek az álmosságtól lecsukódni.
- Apropó. – kiáltott fel hirtelen mami – Tudod, hogy 20 nap múlva, október 26-án ismét névnapod lesz? Megnéztem a Kutyanévnapok oldalon. Ismét lesz okunk ünnepelni.