Múlt héten ígértem, hogy leírom Neked a rizses csirke elkészítését. Emlékszel ugye?

Szóval, a receptet még a háziorvosomtól kaptam a rendelőben. Azzal az utasítással, hogyha a kutyának az elfogyasztott étel túl gyorsan és túl hígan távozik, netán a földre érkezés helyett, a hátsó fertályon, a farok alatti szőrön marad, akkor a hazaérkezés utáni mosakodás után, továbbá az elkövetkező pár napba a páciens mást ne kapjon csak rizses csirkét. Nos, ez egy nagyon finom és jó recept, és nem utolsó sorban még tökéletesen be is vált, így csak ajánlani tudom.

Hozzávalók:
1 egész csirke (lehet mélyen hűtött is, csak ne élő!), 1 zacskó rizs kb. 12,5 dkg, víz, 1 nagy és 1 kisebb fazék, lehetőség szerint fedővel, 1 nagy tál, 1 merőkanál, pár hűtőzacskó, 1 tűzhely, 1 fagyasztó

Elkészítése:
Az egész csirkét feldaraboljuk. Ügyeljünk, hogy a csirkét és ne az ujjunkat!
A szárnyast ne miszlikekre aprítsuk, hanem nagyobb darabokra, combjára, szárnyára, mellére. Ha ezzel készen vagyunk, belerakjuk a nagy fazékba és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a husit, a fedőt rárakjuk (takarékosabb főzés miatt) az edény tetejére, majd az egészet szőröstől-bőröstől a tűzhelyre rakjuk, és elfordítjuk a főzés kapcsolóját maximumra.

(Villannyal főzők külön figyeljenek arra, hogy a platnihoz tartozó kapcsolót fordítsák el, mivel könnyen úgy járhatnak, mint mamám a kezdetekben, hogy feltette a levest főlni, majd elrohant számítógépezni és 20 perc múlva is jég hideg volt a leves, nem úgy, mint a mellette lévő platni.)

Ügyeljünk arra, hogy a víz hamarosan forrni fog és a levesünket nem a tűzhelyen kifolyva, esetlegesen szép barnás feketén ráégve szeretnénk viszontlátni, hanem a fazékban. Ennek elkerülése végett, ha elkezd bugyogni a víz, alacsonyabb fokozatra állítjuk a kapcsolót.

Ha meggyőződtünk, hogy lassacskán, biztonságosan fortyog a leves, akkor megkereshetjük végre kutyánkat és elújságolhatjuk neki, hogy nemsokára elkészül számára a finom étel. Már amennyiben háztartási ölebünk nem tudott semmiről és nem figyelte végig serénykedésünket. Ha igen, pár szóban akkor is biztosíthatjuk, és elismételhetjük még párszor, hogy neki készül egyedül és legyen még egy kis türelemmel, hamarosan készen lesz.

Miután a hamarosan idő eltelt, – amit mondjuk, eltölthetünk úgyis, hogy kutyánkat simogatjuk, becézgetjük, játszunk vele -, és a csirke már megpuhult, akkor levesszük a fazekat, és a helyébe felrakjuk a rizs számára a kisebb lábast, melyet eme manőver előtt már megtöltöttünk vízzel. Mikor forrni kezd, belehelyezzük a rizst, és jó pépesre főzzük. (Fedőt használók ne felejtsenek el alacsonyabb fokozatra kapcsolni.)
Tűzhelytől és főzési erőtől függően a csirke olyan 30-40 perc után, a rizs pedig kb. 20 perc után éri el a megfelelő halmazállapotát.

Amíg a rizs föl, addig lássunk neki a csirkének. De nem megenni, hanem feltrancsírozni apró darabkákra!
Tehát, először is a csirkét halásszuk ki.

Kollégáimnak erőteljesen ajánlom, hogy ennél a résznél, ha még nincsenek a konyhában, akkor most már szaporán menjenek oda, és minden mozdulatot árgus szemmel, szemekkel figyeljenek.
A kibányászott húsdarabokat kényesség szempontjából hűtsük le annyi hideg vízzel, hogy ne égesse széjjel ujjainkat. Már amennyiben nem akarunk addig várni, hogy magától kihűljön. Céltudatos, türelmetlen, vagy felsőbb pozíciókban lévő, igazgató, vagy főnök típusú négylábú vakkantóknál ez utóbbi alkalmazást felejtsük el, ha nem szeretnénk hangos vitába szállni velük.
A nagy tál felett egyesével megfogjuk a húst, és szabdalni kezdjük. De nem a fogainkkal, mint oroszlán a csíkos zebrát, hanem az ujjainkkal. Az apróra aprított (kb. 3cm x 1 cm-es) húscsíkokat szépen beledobáljuk, és nagy kupacba gyűjtjük a nagy tálban. Néha véletlenül a földre is ejthetünk elegánsan egy-két darabot, titkon ellenőrizve kutyánk reflexeit.
Ha szeretnénk pár jó pontot szerezni négylábú barátainknál, abban az esetben dupla nagyságú húscsíkot dugjunk közvetlenül az orra alá, a szájába. Figyelem! Előfordulhat, hogy ennek hatására az öleb mohóságában hirtelen vérebbé változik és bekapja ujjunkat is. De nem kell megijedni, nem fogja leharapni, neki csak a csirke kell.

A monoton aprítás közben, akinek nincs ébresztő órája, az néha vessen egy pillantást a rizsre is, nehogy a víz teljesen elillanjon, és a ragacs leégjen.
Hasonlóképpen, mint a 80-as évek közepén, mikor anyám a tinédzser fénykorát élte és bemutatta kezdő konyhatündér tudományát. Feltette a tejet forralni.
Még előtte kicsit levizezte a lábast belül, mert az a szóbeszéd járta, hogy a víztől nem kapja meg az edény alját a tej.
Szóval feltette és szépen figyelte és őrizte is – akárcsak én a disznófülemet -, míg meg nem szólalt a telefon. Ekkor elrohant a szobába. A barátnője hívta. És csak beszélgettek, beszélgettek és beszélgettek. Tudod, nők…
Egészen addig traccsoltak, míg meg nem szólalt a csengő. Ekkor mamám lecsapta a kagylót és már száguldott is az éppen aktuális hercege karjaiba.

Aha…

Kirántotta a szobaajtót és hatalmas füst rontott rá. Még annyit se látott, mint én szerda reggel! Sűrű szürke fullasztó füst lepte el az előszobát és a konyhát.
Ha nem ismerte volna a járást tuti nem találja meg a bejárati ajtót, hogy kitárja, majd a konyhát, hogy lekapcsolja a tejet.
Tejet?
Ugyan, hol volt az már akkor?
Már rég köddé vált. Méghozzá orrfacsaró bűzös köddé, melyből csak lassan rajzolódott ki az ajtóban álló megdöbbent és fuldokló herceg!
A szép fehér és illatos tej átváltozott szénfekete büdös és kőkemény maszlaggá, mely fazekastól a kukába kötött ki. Borzalmas…

Apropó kuka. Térjünk csak vissza a csirkémre.
Nagy fontos, és amire nagyon figyelni kell, hogy semmilyen csirkecsont, se kicsi, se nagy, se vékony szúrós ne kerüljön a nagy tálba!
A csontok helye a kukában van. De mielőtt kirepítenénk oda, a csontok végein található porcogós részeket harapjuk le. De ne faljuk be, hanem adjuk hűséges barátunknak. Ezért kimagaslóan magas bonusz pontokat szerezhetünk!

Ha végeztünk a csirkedarabolással, ha nem, mikor megfőtt a rizs, akkor vegyük le és kapcsoljuk ki a tűzhelyet.
Ha kicsi falatokkal, ha nagy falatokkal kedveskedtünk társunknak, igyekezzünk a lehető leggyorsabban le – vagy kihűteni a rizst, majd aprólékosan összekeverni az apró hússal, és az egész mesterművünket tetszés szerint, egy-két merőkanálnyi kis levessel meglocsolni.
Ha mindezekkel megvagyunk, a kellően kihűtött pompás ételből legelső lépésként egy nagy adag kóstolót barátunk tányérjába merünk, majd mosolyogva eléhelyezzük, és jó étvágyat kívánunk.

A darabolást ezután folytathatjuk, ha még nem végeztünk volna vele. Akik ügyesek voltak, azok már állhatnak neki a záró műveletekhez, a porciókra osztáshoz (a kutya egy normál evésének megfelelő mennyiség kiadagolásához), az adagok hűtőzacskóba lapátoláshoz és a fagyasztóba gyömöszöléshez.
Használat előtt időben vegyük ki és olvasszuk ki. Szobahőmérsékleten fogyasszuk. Tilos jéghidegen vagy tűzforrón tálalni!