Ma este végre valami nekem való is akadt a tvben.
Ilyen popsztár, olyan szupersztár, amolyan szuper modell után immáron műsoron a Top Dog, vagyis Németország keresi az ország legszuperabb kutyáját. Szuper. Ez már mamámon kívül engem is végre leköt. Sőt teljesen odabilincsel a szőnyegre, arra az egy órára, amíg a vetélkedő folyik.

Már nagyon vártam, hogy elkezdődjön, mert múlt vasárnap láttam belőle egy kis előzetest.
Pont akkor mikor Charlie vendégségben volt nálunk és a disznófület kezdte el rágcsálni.

Szuper. Nem is figyelt. Rá kellett mordulnom, hogy nézze már gyorsan a tvt, mert éppen interjú van az egyik benevezett kutyával. Naná erre már felkapta a fejét, abbahagyta a rágcsálást és gyorsan leült ő is a tv elé és meredten figyelt. Engemet teljesen lenyűgözött a műsor és ekkor határoztam el, hogy kedd esténként nézni fogom a tévében.
A bemutató már a végéhez közeledett és éppen barátomat akartam megkérdezni, hogy tetszett-e neki a műsor, mikor Charlie megelőzött és bánatos hangon, szemrehányóan megszólalt:

- Na, hol van már az a kutya? Hát nem látom sehol.

Naná hogy nem!

Képzeld el, szuper okos barátom fordítva, háttal a tvnek ült le! Jobbra ahova áhítattal nézek, ott van a készülék!
- Fordulj meg gyorsan, rossz irányba nézel! – kiáltottam, de mire haverom megfordult már elkezdődött a reklám.