Nagyon szomorú vagyok. Este 7 óra után pár perccel Jady vadászgörény eltávozott.

Tudod, mindig is azt kívántam – főleg mikor göriáldást szimulált -, hogy bárcsak tűnne el örökre az életemből. Bár csak tűnne el, akár a föld alá, csak ne kelljen mamámon osztozkodnom vele.

És most elment… Szó nélkül váratlanul távozott és itt hagyott egyedül.

Tessék, ezt akartam?

A szívem legmélyén dehogyis, hiszen szerettem nagyon is a kis büdöst.
És most alig… alig tudom felfogni mi történt… többé már nem fogom látni.
Többé már nem fogom szaglászni vasrácson keresztül…Többé már nem fogom hallani makogását – kirekesztve, hallgatózva a szobaajtó mögül -, mikor boldogan játszottak kettesben anyával… Többé már nem fogom csodálni pattogó ugrálását mamám biztonságos meleg karjából…

Könnyes szemmel csak nézem rácsos börtönét…
…Várom, hogy kíváncsian kikukucskáljon a kis faházból, és az ajtóhoz rohanjon üdvözölni…
…Várom, hogy kis faháza ablakán nagyot nyújtózkodva kiásítson…
…Tálkájában a púpozott étel és a friss víz is őt várja…
…De nem mozdul semmi, csend van. Halálos csend.

Szomorú vagyok. Anyuhoz bújok. Érzem ő is nagyon bánatos.
- Ne búslakodj Murray, Jady most már jó helyen van és boldog. – szólalt meg mamám halk, kissé elcsukló hangon. Buksimat óvatosan simogatni kezdte, majd folytatta:
- Jady most újjá fog születni, új életet kezd…
- Reinkarnáció, erről már hallottam. – ugattam közbe hirtelen.
- Nem, Murray. Reinkarnáció halál után van és Jady nem halt meg. Nagyon is jól van. Elköltözött egy görény farmra. Amíg te a hálószobába feküdtél, addig az a lány, akit olyan nagy lelkesedéssel fogadtál az előbb, magával vitte.
- De miért? – kérdeztem bánatosan.
- Tudod kicsim, néha el kell engedni, akit nagyon szeretünk. El kell engedni akkor is, ha tudjuk, hogy nagyon fog fájni, nagyon fog hiányozni. Nem szabad önző módon csakis magunkra gondolni és a szerint cselekedni mindössze, hogy nekünk hogy jó. Jady most hét vadászgörény mellé került, egy nagy szobába, hol szabadon járkálhat, játszhat a többi pajtásával, és sokkal-sokkal boldogabb és szabadabb lehet, mint nálunk. Ezért ne légy bánatos.
Gondolj arra, bárhogyan is veszítsük el szerettünket, a szívünkben akkor is tovább él velünk. És a szívünkből senki és semmi sem szakíthatja el többé már tőlünk.

Barátom emlékére