Este korán ágyba bújtam, gondoltam már úgysem történik semmi, amiért érdemes lenne a padlót és a körmömet koptatni.

Már több órája aludtam, mikor mami kiabálni kezdett.

Nekem!

Ez nem jellemző rá, hiszen kinek van szíve felébreszteni az éjszaka közepén az édesdeden alvó gyermekét?!

Murray, Murray… hallatszódott kintről.

- Alszok! – kiabáltam vissza nagyon álmosan. – Nem érdekel semmi!

- Hát jó, akkor majd reggel olvasod el Rumlee levelét. – nyugtázta választásomat mami.

Micsoda? Rumlee írt?

Álmosságom azon nyomban elröppent lelkesedésemtől, és a rohanástól a komputerhez.

Örömmel olvasni kezdtem levelét, de, mint akit leforráztak, hirtelen a fejemhez kaptam, és nagyon elszomorodtam.

Pedig akkor még nem is olvastam végig, csak az első soroknál tartottam!

Ahol minden jót kíván az új évre.

Éreztem, tudtam én, hogy elfelejtettem valakinek új évi jókívánságot küldeni!

Pedig szilveszter napján pontosan ezért látogattam meg az oldalát. Ahol aztán megpillantottam, hogy meg lehet nézni Rumleenak és az anyukájának a Tv2, Mokka műsorban készült videóját. Kétszer is megnéztem, és még többször is szerettem volna, de csengettek… és megérkeztek a szilveszteri vendégek hozzánk… és izgatottságomban teljesen kiröppent minden a fejemből. Egészen ma éjfélig.

Buta vagyok, és nagyon szégyellem magam. Kérlek Rumlee, ne haragudj!

Míg végig olvastam levelét, nem is tudom, mi mardosta szívemet jobban.

A bűntudat, hogy elfelejtettem írni, mikor nagy szüksége lett volna a jókívánságra?

Vagy az ijedtség az elhatalmasodó félelemmel?

Vagy a gondolat, hogy amíg én önfeledten szilvesztereztem, kis Rumlee rettenetesen betegeskedett?

Nem tudom, de azt igen, hogy tanultam a történtekből.

Tanultam ugyanúgy, mint Rumlee az újabb történetében:

Rumlee karácsonya, szilvesztere és új éve