Pontosan egy héttel ezelőtt, április 23-án hétfőn reggel Mami majdnem olyan gutaütést kapott, mint én a minap, mikor kimerészkedtem az erkélyre és ott 38 fok volt. (Még szerencsére, hogy a parkban „csak” 29 volt.)

Szóval, mint minden reggel, Mami első útja, hogy bekapcsolja a Hóvirágot, más néven a Nucu-t, vagyis a számítógépet. Míg a szerkezet használható állapotba kerül, anya addig végzi a dolgát, fogat mos, hajat fésül, meg ilyenek. Majd gyorsan elkészíti a kávéját, és a gép elé ül. Legelsőként mindig a leveleit nézi meg, miközben a gőzölgő löttyöt buzgón kortyolgatja, hogy felébredjen.
Azon a hétfő reggelen ez nem kellett volna, mert egy szemvillanás alatt magához tért, sőt majd’ megfulladt a félrenyelt kávétól, ahogy egy emailt elolvasott.
Amerikából írt neki egy ismeretlen lány angolul.
De nem spam (kéretlen reklámlevél) volt, mire legelőször gondolt, addig, míg csak félig olvasta el a levél tárgy részét, hanem egy figyelmeztetés.
Komolyan, nem volt vicc!
Mami csak kicsit tud angolul, így csak a szöveg felét értette meg abból, amit Tracy írt: „ … a német barátnőm küldött egy linket nekem … Ebay oldal … eladás … a te Apoptygma Berzerk képeid … az én képeim is ott vannak …
Ennyit értett az egészből, de ahogy lejjebb megpillantotta a hivatkozást, mely egy Ebay (internetes árverés) oldalra mutatott, már kezdett összeállni érthetően a levél tartalma. Hihetetlen gyorsasággal a linkre kattintott és majd’ elájult attól, amit látott.
Az Ebay-en valaki a szüleim által készített koncertfotókat bocsátotta aukcióra!
Mami percekig magához se tért, csak nagy vörös fejjel nézte az egészet. Én meg féltem, hogy idegességében azon nyomban széjjelrobban.

Szüleim hobbija a koncertlátogatás és a koncertfotó készítés. Több éve már, hogy sokat utaznak 100-200 km-es körzetbe kedvenceik fellépéseire. A szórakozás mellett, rájuk a munka is vár, mivel van egy online magazinjuk, az Electroluna, hol a koncerteken, fesztiválokon készült együttes képek megtekinthetőek.

- Megtekinthetőek! És nem lelophatóak, majd kinyomtathatóak, és utána eladhatóak! – üvöltött Mami, mikor felfedezte, hogy az eladó nem csak egy pakknyi lopott képet árul, hanem még kettő másikat is, mely egyikében jól láthatóan ugyancsak szerepelnek a fotóik.
- Mi készítettük a képeket, a mienké, még sincs jogunk eladni őket! Legalábbis, míg az együttesek csak az internetes megjelentetéshez járulnak hozzá.
De hát nekünk eszünkbe sem jut eladni a fotóinkat, erre más ezekkel akar „meggazdagodni”?!
Mami irtózatosan pipa volt egész nap, de délutánra már kissé lehiggadt.
Mire papi hazaért a dolgozóból.
Persze Mami csökkentett idegeskedése nem lepte meg Papit, mert a délelőtt folyamán már kapott email értesítést Mamitól a kihagyhatatlan aukcióról, melyre azzal válaszolt, hogy otthon majd megteszi a szükséges lépéseket.
És meg is tette.
Legelőször odament a komputeréhez és bekapcsolta.
Anyám tűkön ült az ő gépe előtt és mutogatta az árveréseket, és majd felrobbant, hogy már 4 euró felett tartottak a képek.
- De még hátra van majd’ 2 nap! – mondta sajátmagát nyugtatgatva. – Ahol Stephan van rajta az még 3 nap. A többi nem érdekel, csak egyedül az a kép!

Itt most megállok a további mesélésben, mert ehhez a szöveghez hozzáfűznék pár dolgot:
A norvég Apoptygma Berzerk – rövidebben APB, vagy Apop -, a leges-leges legnagyobb kedvenc együttese a szüleimnek.
(A képlopó eladó már kezdésként itt beletrafált az érzékeny pontjukba.)
Az APB-t az énekessel, Stephan Groth-al élőben látni, az első sorban állni, ugrálni, és kiabálni, a mamám több éves álma volt.

És ez az álom egy szép nap valóra vált, mikor 150 km-rel odébb egy turné állomás lett kitűzve.
Mamám állítom az esküvőjére nem készült úgy, és nem volt annyira izgatott, mint a koncertre utazás előtt.
Már korábban is sokszor hallgatta zenéjüket, de ekkor becsülettel ki tett magáért.
Már egy héttel előbb egész nap harsogott a lakás a számaiktól. (De azért nem annyira hangosan, mint ahogy a lemezlovasunknál, de állandó ismétléseivel idegtépőn ugyanúgy!)
Kívülről fújta a számokat, mégis csak énekelt. (Hiába is gyakorolt naphosszat, a hamisságán akkor se javított!)
Csak énekelt, énekelt, kismilliószor váltogatva az „In this together”-t meg a „Kathy’s song”-ot. Itt van, megtudod hallgatni. De az eredetit, ami nem hamis!
Aztán elérkezett a várva várt nap. Előtte éjszaka alig tudott aludni.
Forgolódott az ágyban és csak a koncerten járt a gondolata.
Bezzeg ha jövőbelátó lett volna, egy szemernyit se aludt volna!
De az élményeit mondja el helyettem személyesen Mami.

„ Koncert után:

Miután az együttes végleg eltűnt a színfalak mögé, próbáltuk feldolgozni a látottakat. Tudtuk, már nem jönnek vissza, mégis csak álltunk továbbra is a helyünkön mozdulatlanul, mint aki csodára vár. Egyszer csak Angel jelent meg a színpadon és egyenesen felénk jött. Nyújtotta a kezét, én is, gondolva és örülve, hogy kezet fog velünk. Éreztem valamit a tenyerembe nyom. A gitárpengetője volt. Mire észhez tértem, már el is tűnt. Angel Stengel-t ekkor láttuk utoljára, később sem jött ki, mint a többiek.

Ahogy fogyott a tömeg, lassan a tagok kezdtek megjelenni. Legelőször Anders Odden-t, a gitárost pillantottuk meg, ahogy oldalt beszélget, és sört iszik. Autogramot és a fotózást szívesen vállalta. Kb.15 perccel később Geir Bratland-ot, a billentyűst láttuk meg, egy elparavánozott résznél, ahova egyesével, a rajongókkal elvonult fotózni. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a privát szereplést, beszélgetéseket, fotózásokat, élvezte, hogy emberek sokasága nyüzsög körülette. Mondta, hogy most nem add aláírást, majd később a többiekkel együtt. Felcsillant a remény, talán látjuk Stephant még.

Időközben a Sono billentyűsei sietve mentek el mellettünk. Későn kapcsoltunk. De előbukkant Fredrik Brarud, a dobos, akit leállítottunk. Beszélgettünk vele, majd mondta, várjunk egy kicsit, mindjárt visszajön. Pillanatokon belül visszaért egy üvegsörrel, és nekünk adta (!) Aláírta a jegyünket, cdket, dvdket, majd tovább beszélgettünk vele, mialatt Geir odajött hozzánk, elkérte az aláírnivalókat és elvitte az öltözőbe. Kezdtük feladni, hogy Stephant közelről is lássuk, és esetleg lefotózzuk. Ráadásként a biztonságiak küldték el sorra az embereket és rajtunk kívül már csak pár ember volt a teremben.

Ám fél 1-kor hirtelen kinyílt az öltöző felé vezető ajtó és kilépett rajta Stephan. Mikor megkértük a fotózásra, barátságosan igent mondott, csak csodálkozott először egy kicsit, hogy miért egyedül akarjuk fotózni.
Nagyon szimpatikus, aranyos és közvetlen volt, akárcsak a többiek.
Nem képmutatóan játszották magukat a rajongókkal szemben, nem úgy tűnt, hogy “muszájból” barátságosak, mint ami pár együttesnél előfordul.

Apoptygma Berzerk ezután az este után még erősebben szívünkbe pecsételte magát, mind zeneileg, mind emberileg.“

Hát így fejeződött be Mami élete legelső feledhetetlen APB álom koncertje.

A sört nem rakták el emlékbe, hanem megitták Fredrik-kel, de Angel gitárpengetője otthon megbecsült központi helyre, a monitor mellé került, az egyedülálló Stephan fényképpel együtt:

Méghozzá a többszörösen egyedülálló képpel!

A turnék alatt nagyon ritka volt, hogy fellépés után Stephan a közönséghez kiment. Néha, ha ki is ment, olyan képek készültek róla hol nem egyedül, hanem rajongókkal együtt látható.
Így hát Mamiék képe egyedi. Hogy Amerikából egy másik magazin felismeri – és küldi az értesítőt az árverezésről -, nem kell csodálkozni.
Már azon se, hogy mami miért őrjöngött tébolyultan a hírre…

A sztorit most folytatom onnét, ahonnét papám lépéseit kezdtem követni.
Papi egy rém csendes és nyugodt fickó és csak nagyon nehezen lehet kihozni a sodrából, de ahogy állt Mami mellett és nézte az árverést, a szemei szabályosan szikráztak a méregtől. Ő is szépen felhúzta magát és csak úgy áradt ki a szájából a felháborodás, miközben a gépéhez ment.
Második lépése az volt, hogy megfogalmazott és elküldött egy levelet az eladónak, hogy azonnal szüntesse meg az árverést, különben jelentjük az Ebaynek. 24 óra haladékot kapott.
Aztán megfogalmazott és elküldött egy levelet az utolsó licitálónak tudatva a helyzetet.
És utána várt.
Mamival együtt.
Óránként lesve fent vannak-e még a képek.

Április 24. kedd:

A képek még fent voltak.
Reggel is … délben is … és még este is.
Válasz – a licitálót kivéve -, nem érkezett.
Papi következő lépésként megfogalmazott és elküldött egy levelet az Ebaynek.
Majd megfogalmazott és elküldött egy másik levelet több magazin részére, akik ugyancsak készítettek képeket az APB-ről.
És utána várt.
Mamival együtt.
Óránként lesve fent vannak-e még a képek.

Április 25. szerda:

A képek még fent voltak.
Reggel is … délben is …
… de délután már nem!

Mert lejárt az árverezés és szépen elkeltek!

Mami csak azért nem robbant fel idegességében, mert Stephan fotója nem volt közöttük.
Hazaérve a dolgozóból Papit – a magazinok kivételével -, egy szem levél sem fogadta, ezért nagy lépésekben a telefonért ment, és felhívta az Ebayt.
A vonal végéről lépésről-lépésre tájékoztatták a további lépésekről.
Papi kinyomtatott egy nyomtatványt és kitöltötte.
Már csak az elküldése hiányzott.
Ami csak azért váratott magára, mert faxolni kellett és ezt a műveletet csak a dolgozóból tudja végrehajtani. Tehát reggelig várni kellett.
Az idő gyorsabb haladása végett belépett a német Apoptygma fórumba, hol már egy napos téma volt a lopott képek eladása.

Hogy a képeket árverésre adó személyt a fórumon belül is megtalálják, nem nagy nyomozásba került.
Mindkét helyen – az aukciós oldalon és a fórumban is -, az eladó neve és a városa ugyanaz volt.

Papiék megfogalmaztak és elküldtek itt is egy levelet az illegális kereskedőnek, tudósítva, hogy nem szórakoznak, és holnaptól fax útján ezt egyértelműen bizonyítani is fogják.
És vártak.
Ez esetben nem kellett sokáig.
Talán 10 percig. Mivel minkét helyre szinte egyszerre érkezett válasz az eladótól:

„ Nem tudtam, hogy nem szabad eladni őket … A barátaim adták, sokat duplán … Születésnapomra kaptam a fotókat magától …”

Ajaj, hogy ezután milyen patália tört ki nálunk, azt szavakba önteni lehetetlenség, de tény, hogy szüleim majdnem agyvérzést kaptak az iszonyatos dühtől.

- Tőlem kapta?!?! Hát ez nem igaz!! Eldobom az agyam!! – nevetett hangosan kínjában Papi, Mami meg fejvesztve csak kiabált: – A szemünkbe hazudik!! Még hogy a Stephan fotóját te adtad?! Emlékszel mikor más magazin számára megírtam a koncertbeszámolót és odaadtam hozzá a fotókat? Ők is kérték a fellépés utáni képeket és világosan kijelentettem, hogy azokat soha senkinek oda nem adjuk!
De egy vadidegen embernek persze rögvest örömest odaadjuk, ráadásként úgy, hogy nem is tudunk róla!!
A harag szavai hosszú perceken keresztül tomboltak keresztül-kasul lakásunkban, míg lassan csillapodni tudtak. De ez csak annak volt köszönhető, hogy a sokkoló olyan levelet kapott vissza, hogy abban nem volt köszönet…

… Percekkel ezután a Stephan-os csomag árverezése végetért!

18 órával az eredetileg kitűzött határidő előtt.

Szerencsére.

Az eladó nagy szerencséjére. Mert megszüntette az aukciót.

Az incidens pikantériái:
1. Máig se tudni mi volt az igazság a levélben. Hogy most az eladó úgy gondolta, hogy papitól „magától” kapta a fotókat, vagy hogy a barátaitól „tőlük” kapta, ezt az összefüggő szövegből sem lehetett megállapítani. (Blöffölt vagy sem, a levél jól volt megfogalmazva!)
2. Hogy minket ismeretlenül meglop, az mellékes, de hogy azokat is akiket szeret, akikért rajong, az már felháborító! (Merem remélni, hogy a befolyt összegből legalább egy Apb cd-t vásárol!)