Képzeld el, most már egyáltalán nem idegesítem magamat. Mármint a külsőm miatt.
Na meg mami hekkerkedései miatt. Mert már egyáltalán nem vagyok rá gomolygóan füstölgő pipa. Már megértettem az egészet, bezzeg reggel még…

… mikor észrevettem, hogy rólam egy újabb kép látott napvilágot, és mikor annyira mérges lettem ezért, mint a hajnali sétakor az eső miatt, a főnököm maga, és kávéja mellé szólított az erkélyre, hogy megbeszéljük ezt az egész dolgot.
Azt mondta, hogy nem azért csinálta az egészet, hogy rajtam nevessen az egész világ, és nem is azért, hogy úgy leégessen, mint egy disznóölésen a disznót perzseléskor, hanem azért, hogy tanuljam meg nyíltan vállalni önmagamat bármi is adódjon.
Hogy mindig gondoljam át a történteket nyugodtan, és pusztán idegességből, méregből ne reagáljak azonnal. Próbáljam a látószögemet szélesíteni és a pozitívumokat is meglelni a dolgokban.

Ezzel kezdte mondandóját és megsimogatott, én meg kíváncsian vártam a folytatást.

- A fodrász óta eltelt egy hét és te még mindig a kinézeteden emészted magadat. Nézd a jó oldalát! – mondta, majd felállt és bement a szobába.
Ekkor arra gondoltam, hogy kész, ennyi volt, és gondolataimmal magamra hagyva az erkély szegletébe mentem.
Pillanatokkal később mami visszajött, a kezében egy papírral és egy tollal.

Döbbenten néztem rá.

- Na Murray, mutatok neked valamit. Ezt a lapot elfelezem, az egyik részére azt írom, hogy Jó,
a másikra azt, hogy Rossz. Na most szedd össze a lelki traumádnak a jó és rossz pontjait, én meg leírom.
Na látod, ezért döbbentem le teljesen és csak álltam, mint Murray az erkélyen!
De aztán lassan összeszedtem magamat, meg a gondolataimat, és kiböktem: – Csúnya lettem!

Anyu erre összehúzott szemöldökkel mélyen rám nézett, mormogott a pihe-puha bajusza alatt egy-kettőt, de azért folytatta az írást.
Aztán csak soroltam és soroltam, ami hirtelen az eszembe jutott: – Nincsen melegem, nem fölök meg a téli bundában – gyorsan száradok – nem kell fésülködnöm – fürge vagyok, könnyebben, gyorsabban és felszabadultabban mozgok – sokkal fiatalabbnak néznek a koromnál…
És úgy belelendültem, hogy mami alig győzött jegyzetelni.
Nemsokára készen lettünk, és mikor a nagy művet az orrom alá nyomva megmutatta, és én megpillantottam az árválkodó Rossz listát és a hosszú Jó listát, az ámulattól boldogan nagyra nyílt a szám.

- Ezt… ezt nem is gondoltam. – dadogtam hitetlenkedve és mamihoz bújtam. Ő megsimogatott és zárásként még azt mondta: – Mégha (szerinted, vagy bárki szerint is) külsőleg csúnya lettél, legbelül akkor sem változtál semmit sem, és ugyanaz a régi, aranyos kis Mörri vagy! És ez a lényeg!
Meghatódva nagy-nagy puszikat adtam neki, és megköszöntem, hogy segített megszabadítani a nagy súlyoktól.

A kellemetlen szőrtől és a nyomasztó lelki tehertől.