Amiről ma fogok beszélni az már jó néhány hete megtörtént, csakhogy a megírása késlekedett.
Pedig életbevágóan fontos!
Emlékszel, nem régiben említettem neked Johnnyt, a kis Bichon Havanase kölyökkutyát.
Tudod, a klónomat!
Jancsi, aki nem csak külsőleg hasonlít hozzám annyira, mint két tojás, egy tyúktojás és egy lúdtojás, hanem még abban is, hogy kiderült, ő is Magyarországon született, és ő is sok-sok kilométert utazott, hogy a gazdijához és ide a parkba kerüljön.
Na mit szólsz ehhez? Az én parkom, az én németországi parkom lassan benépesül Magyarországról disszidált kiskutyákkal! Döbbenet mi?!
De nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy jóval a vakáció előtt Papi és én, az emigránsok gyűjtőhelyének a centrumában, a nagy platán alatt, találkoztunk a bánatosan egyedül hazafelé baktató Johnny papával, aki szomorúan mondta, hogy a kutyus nagy beteg.
A halál torkából menekült meg a nagyon nagy szerencsének köszönhetően!
Na meg egy doktor bácsinak, aki 2-3 hétig antibiotikum injekciókkal kezelte a kritikus állapotba került Johnnyt.
A kiskutya egy baktériumos fertőzéssel, a Lyme-Borreliose-vel fertőződött meg!
Amit kullancsok terjesztenek!
Ugye, én nem régiben világgá kiabáltam: Vigyázat kullancsveszély! De nem hallgattak rám, és nem törődtek a kullancsveszéllyel.
Akárcsak évekkel korábban a szüleim sem. Csak akkor kaptak a fejükhöz, mikor a szép arcocskámat egy undorító kullancs díszítette. Akkor aztán halálra rémültek!
De azóta már havonta megkapom a Frontline cseppeket a nyakamba.
Így aztán én védve vagyok a kullancsok által terjesztett fertőző betegségektől!
És még a bolháktól is!