Képzeld el, ma délután fél 5-kor, mikor Charlieval éppen a körömpörköltünkön dolgoztunk …

…váratlanul kaptunk egy emailt.

A Mama és én. De az én címemre! Tudom, most azt gondolod, hogy ebben semmi meglepő nincs…
De igenis hogy van! Mert ilyen levelet nem mindenki kap ám!

Karcsi, aki úgy tett mintha észre sem vette volna az egészet, csak hangosan rágódott a cupákos lábdarabokon, mikor hirtelen teljesen besárgult. De nem a körömpörkölttől, hanem az irigységtől!! Mert titkon beleolvasott a levelembe!
Míg én fél szemmel olvastam, ő félszemmel sumákolva kuksizta!

- Ezt tényleg te kaptad? – kérdezte ámuldozva és nagy kíváncsian mellém rohant, ott hagyva csapot-papot, vagyis csontot-husit, hogy teljesen beleüsse a barna orrát az én levelembe!
- Mutasd meg, hadd olvassam el rendesen! – kérlelt szívhez szólóan, majd két lábbal buzgón ágaskodott és felugrált a komputerszékhez, hogy a mamám őt is vegye az ölébe.
- Levél titok, nem mutatom meg! – emeltem fel gőgösen a fejemet és megsértődést színlelve még el is fordítottam. Karcsi egészen magába omolva, letörten már odébb akart kúszni, mikor nagyot kiáltottam:
- Csak vicceltem! Na gyere, nézd csak meg! – és leugrottam a Mami öléből, hogy Charlie odaférjen.

Ha láttad volna azt a boldogságot! Izgatottan olvasott és még izgatottabban lapozta a képeket, majd csodálkozva hozzám fordult:
- Te Murray! Te Internetes társkeresőbe léptél be??
- Hogy jut ilyen az eszedbe? – döbbentem le hirtelen, de nem az ötlettől, csak a kérdéstől.
- Hát… a leveledben Artur a tibeti terrier fiú, és Süti a shih-tzu kislány mutatkozik be neked.
- Artur és Süti a honlapomra, a Házikedvencek: Történetek olvasóinktól oldalra mesélték el a történetüket. – magyaráztam el szóról-szóra Charlienak, remélve, hogy megérti.

Barátom összehúzott szőrős szemöldökkel mélyen gondolkodni kezdett, aztán megszólalt:
- Nem értem. Miért mesélik el a történetüket?
- Jaj Karcsi, azért, hogy más olvasók is egy kicsit megismerjék őket, bepillanthassanak életükbe, megismerjék weblapjukat, vagy megismerkedjenek a havaneseken kívül más kutyákkal és állatokkal is.
- És én is írhatok a lapra, és én is küldhetek fotókat? – csillant fel Karcsi szeme.
- Persze, te is írhatsz és mindenki más is, szeretettel várom.

Ezután Karcsi leugrott a mamám öléből és megcélozta a köröm darabokat. Hogy a csontokon kívül vajon a meséjén is rágódott-e azt nem tudom, de azt igenis, hogy újra és újra el akartam olvasni a levelemet. Így hát befészkeltem magam Mami ölébe és vidáman olvastam a történetet:

Artur a tibeti terrier és Süti a shih-tzu