Ma Karcsi volt nálam látogatóba.
Megmutattam neki is a gördeszkázó kutyát.
Elmeséltem, hogy én is meg akarom tanulni a gördeszkázást, mert akkor sokkal gyorsabban száguldozhatnék a parkba egyik fától a másikig.
Milyen jó lenne! Csak úgy lobogna a fülem meg a farkam, s mindenki csodálkozva csak bámulna!
Bizony, teljesen belelkesedve meséltem az elképzelésemről, de Karcsi szívtelenül és egyszerűen lehurrogott:

- Jaj Mörri, olyan szamár vagy! Miért nem rögtön kismotort kérsz? – bölcselkedett nagy okosan.
- Az a szamár, aki mondja! – vágtam vissza megsértődve, és idegesen folytattam: –Te vagy a szamár, a parkban nem is szabad motorozni, nem tudtad?!
- Szamárság! – mormogta orrát felhúzva, majd felháborodva arról kezdett el prédikálni, hogy a sok őrült, hogy szokott elrobogni mellette. Meg hogy hányszor megijesztették már a motorosok, és hányszor fuldokolt a kipufogógáztól, meg ilyenek.
- Na tessék! És ilyen szamárságot javasolsz nekem?! – fejeztem be a vitatkozást és elvonultam a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra, és azon gondolkoztam, hogy micsoda nagy szamárság egy szamárság miatt összebalhézni!
…És… és különben is, most jut az eszembe!
A Mamiék mikor a bretteni vadasparkban voltak megismerkedtek egy szamárral…
… és az a szamár egyáltalán nem volt szamár!
De tudod mit? Elmesélem neked:

A szamár, aki nem is volt szamár