Tudod, a szept.20-ai epizódban már elhatároztam, hogy felkeresem a fogorvosomat. Hát ma nála voltam.
Igaz, a fogam sem fűlött hozzá, de ha egyszer nem akarok öreg koromban műfogsort, na meg pépes takarmányt, akkor jobb, ha nem ellenkezek és nagy legény módjára elszántan rászánom magamat, és engedem, hogy a papi begyömöszöljön a Blueluba és elszállítson a kutyadoktorhoz.
Néhány perces vívódással végül ez sikerült.
Remegő lábakkal léptem be a rendelőbe. (Sose tudhatja a kutya, hogy mi vár rá odabent!)
Hát bizony fagyott csend fogadott, melytől perzselő félelem járt át.
Egy vakkantás, egy nyüszítés, egy nyávogás, de még egy cincogás se hallatszódott.
Mert a rendelő üres volt. Míg egy nővérke meg nem jelent, akinek a papi elmagyarázta, hogy a szokásos éves vizsgálatra hozta a kisfiát.
Engemet.
Akit aztán másodperceken belül a doktor úr tárt karokkal várt az ajtóban: Frenetikus Frenczy úr fáradjon beljebb, és foglaljon helyett a vizsgálóasztalon.
Na persze az ijedtségtől mozdulni se tudtam, és igazából nem is akartam elveszíteni a lábam alól a biztonságos talajt, hogy a sterilizált és jéghideg asztalon szambázzak a félelmemmel karöltve.
De nem volt mese, papi felrakott, és ha akartam, ha nem, úgy rángatóztam az asztalközépen, mint akit 230 Volt csapott nyakon.
- Ne izguljon, mosolyogjon a páciens és mutassa csak a fogát, hadd lássam. – mondta a doktor, és óriási kezeivel megfogta és felhúzta a szájamat, aztán megnézte a fogaimat.
Én persze makacsul gyorsan összezártam a szájamat, és egy óvatlan pillanatban kirántottam a fejemet, mondván, majd én magamtól megmutatom a fogam fehérjét!
És szépen rá vicsorogtam.
- Hűha! Ez aztán nem szép! – felelte rémülten válaszul a doki, ahogy megpillantotta félelmetes fogaimat, majd a lezárt szekrényéhez lépett, kikulcsozta, és matatni kezdett benne – Akkor tehát legelőször is a páciensünk kap egy injekciót…
Ezt a mondatot nagyon halkan a fogai között mormogta, de én tisztán meghallottam.
Legalább a fülemmel nincs baj, ha már egyszer a fogaim rosszak, nyugtáztam magamban.
Vagyis álljunk meg!
Rosszak a fogaim!!!
Kihúzza, betömi, ki tudja mit fog velük csinálni azután, hogy megkapom az érzéstelenítő injekciót. Vagy netán kábító injekció?? Helyben, most rögtön nagy fogoperációm lesz?
Annyira, de annyira felidegesítettem magamat, hogy észre se vettem, mikor döfte és spriccelte belém a szurit.
Pillanatokkal később, mikor újra a szájamat kezdte nyitogatni, már éreztem, hogy rosszul vagyok…
…Szédülök, forog a világ velem…
…Homályosan látom, hogy valami fényes, vékony, de hegyes tárggyal közelít felém…
…És ekkor majd széjjelzúzta fejemet egy hatalmas roppanás hangja…
…és még egy roppanás… mely tompán vízhangzott…
…és még egy roppanás.
…Segítség! Kihúzza az összes fogamat! …
Csakúgy kongott a fejem, és négylábbal már az elájulás határán álltam, mikor meghallottam papi hangjait: – Ennyi volt? Készen is vagyunk?
- Igen. Adok még féreghajtót, otthon adják majd oda ennek a bátor és makkegészséges kiskutyusnak. – simogatta meg a fejemet a doki – A vizsgálat, az éves védőoltás és a fogkő eltávolítása összesen…

- Micsoda? – tértem azon nyomban magamhoz – Védőoltás? Fogkő?? Hát nem is kábítószert kaptam! És nem is húzták ki a fogaimat! Makkegészséges vagyok! Hurrááá!
És bátran ugrottam fel magasra a mami és a papi karjai közé.
De csak azért, hogy bizonyítsam, hogy mennyire bátor vagyok!