Mire a két legény a parkból hazaért Mami már javában serénykedett.
Ide pakolt oda pakolt, még Mörri kosarában is rendet rakott.
A kiskutya mikor ezt meglátta, kincseit féltőn rohant a helyére félőn.

Bizony-bizony nagy volt a félelem, vajon megvan a rejtett élelem?

De aggodalomra nem volt semmi ok, most minden a helyén volt.

Jaj de a kosár… a kosár kutyástól repült… de hová?

Máshová, a szoba másik sarkába, mert Papi a helyére állította a fenyőfát.

Mörri persze nem értette mi történik, és elvonult a szobájába estére feltöltődni.

Végig szunyókálta a délelőttöt, végig szunyókálta a délutánt, és ki tudja még meddig szunyókált volna, ha a csendet meg nem törik az apró csilingelések.

Csing-ling-ling

Csing-ling-ling

Csing-ling-ling csilingelt harmadszorra is a kis arany angyal csengő, mikor Mörri megjelent a nappaliban.

- De gyönyörű! A szoba fénypompába öltözött! – mondtam, és ámulva, megbabonázva néztem a csillogó karácsonyfára.

- Megérkezett a Jézuska. Gyere Murray! – mondta Mami – Nézd csak, mit rejteget neked a karácsonyfa.
És nem kellett ám kétszer mondania, mert én már szaladtam is hozzá.

Mikor odaértem Papival teljesen egyszerre szólaltak meg:
- Boldog Karácsonyt Murray!

És megsimogattak, és megpusziltak, és megbucóztak, és azt mondták, hogy nézzem meg az ajándékomat.
Boldogságomban azt se tudtam mit csináljak.

- Boldog Karácsonyt Mami és Papi! – vakkantottam hirtelen.

Majd belekuksiztam az ajándéktáskába. Rendesen nem is láttam mennyi minden van benne, de éreztem, sejtettem. Papi aztán kirakta őket, hogy válasszak, mit szeretnék megkóstolni.
Mikor megláttam az egészet még a lélegzetem is elakadt.
Annyi minden volt a kedvenc csemegéimből, hogy minden képzeletemet felülmúlta.

- Kö… kö… köszönöm szépen! – dadogtam a meghatottságtól…

… és nagy farkcsóvival hozzájuk szaladtam és nagyon sok puszit adtam szüleimnek.

Ezután Jézuska hozott ajándékot a Maminak és a Papinak is, és kicsit még otthon ünnepeltünk Adalbert, Mackó Tódor és Óriás Bébi társaságában.

Lassan beköszöntött az este és készülődni kezdtünk Karcsiékhoz.

Indulás előtt még hirtelen megálltam a karácsonyfa mellett.

- Mami! Karcsikának is hozott ajándékot a Jézuska? – kérdeztem, és arra gondoltam, hogy szívesen megosztom vele a mennyei csemegéimet, csak nehogy üres manccsal menjünk Karácsonykor barátomhoz.

- Persze Murray, ne aggódj. A jó kisfiúknak mindig hoz ajándékot a Jézuska! – felelte, és rám csatolta a pórázt.

Hamarosan ajándékokkal megrakodva átmentünk Charliékhoz, hol éjfélig boldogan együtt ünnepelt a családunk.