Merlin a nagy varázslónk
Ezelőtti bejegyzésemben már megmutattam két nyári kirándulás pillanatait, de a készítőkről egy árva szót sem szóltam …akkor.
Most megteszem! Mert bizony segítségük és kitartó, szorgalmas munkájuk nélkül nem jöttek volna létre a képek és a videók!
Nekik köszönhetjük, hogy az élet szép pillanatait maradandóan és mutogathatóan megörökíthettük, s bármikor előhívhatjuk és nézhetjük, s nemcsak gondolatainkban lelki szemeinkkel láthatjuk, míg a feledés lassan és apránként elhomályosítja, majd végül kitörli az újabb élmények képeivel.
Most pedig (modellkedésem gyakorlásának a keretében) jöjjenek a segítőink:
Napóleon a fényképezőgép
Jessica a videókamera
Napóleon bevonulásáról, vagyis családunkon való uralkodásának a kezdetéről már vagy 203 éve írtam, Jessica érkezéséről és azonnali bevetéséről csak 15 hónapja, így hát mindkettőjüket ismeritek már.
De a harmadikat, a legkisebbiket még nem!
Ő pedig kérem nem más, mint:
Merlin a nagy varázsló!
A nagy mágus! Tudásával nem ringatott hamis illúziókba minket, hanem már első csodás alkotásaival is szemfényvesztő gyorsasággal és ügyességgel bűvölt el bennünket.
Az aranyvessző virágát olyan hatalmasra varázsolta, hogy a jobbra homályosan látható – a valóságban legalább négyszer nagyobb – Aranyosteve az óriásvirág mellette csakúgy eltörpül, mint liliputi emberke Gulliver mellett!
Ám nemcsak ez volt az egyetlen egy eset Merlin varázslatára!
Rózsakert udvarában is a királyi méltósággal pompázó rózsákat pillanatokon belül óriásrózsákká növesztette!
Vagy most éppen a napokban, mikor a szemnek egyhangú szürkés-barnásnak tűnő megfakult leveleket a földön színpompás szemet gyönyörködtető avarrá változtatta!
De ez már egy másik varázslatos történet, melyet következő alkalommal fogok elmesélni!
