13. Mesés kaland: Varázslatos 7. szülinap
2008. január 24., csütörtök
Ma reggel nagy meglepetésekben volt részem. Ugyanis teljesen kireppent a fejemből, hogy ma van a nagy nap mikor is felkelés után négylábbal beleugrok a mágikus számú hetedik évem legelső napjába.
Bizony elfelejtettem! Teljesen elfelejtettem!
De Mamiék nem!
És Kutyi sem!
És a Szép Macicsalád sem!
Kedves születésnapi szavaikkal boldogságtól szárnyalva eszembe juttattak mindent!
Bizony, mert először a Macicsaládomtól kaptam szülinapi jókívánság levelet képpel és kutyipuszival, majd még a blogjukban is felköszöntöttek, és virtuálisan együtt ünnepeltünk Kiflivel, Buksival, Kutyival, Patikával és Csontikával! És még az összes többi macival is!
Aztán szüleimtől kaptam millió puszit egy dallal – hála az égnek, hogy nem a mamám kornyikált! -, majd pedig a parkban Karcsi mondott nekem születésnapi köszöntőt.
Meghívtam a szombati partimra és szóltam, ajándékra most nehogy költsön, bőven elég, ha áthozza a csülökcsontját kölcsön.
Otthon aztán Adalbert köszöntött fel huncutul sugalló szemekkel, hogy bizony ő sem felejtett el!
Nem úgy, mint Mackó Tódor a tudás professzora, aki ijedten széttárt kezekkel segítségkérőn fordult a csillagokhoz…
… majd őrülten osztott-szorzott összeadott-kivont, míg meg nem kapta a hihetetlen végeredményt:
- Igen! Ha egy Mömö 2001. január 24-én a világra jön, akkor 2008. január 24-én pontosan 7 éves!
És újra a csillagokhoz fordult, újra őrülten osztott-szorzott összeadott-kivont, míg egyszer csak felkiáltott:
- Meg van! Most érkezett el pillanatra pontosan az idő! Boldog születésnapot Murray!
Tigris, a leopárd, és Oroszlán, az oroszlán, a nemrégiben örökbefogadott párnábazárt szerelmespár csak döbbenten nézett bugyután.
Óriás Baby fennakadt szemekkel mormogva fejét rázta Tódor feledékenységének a tudományos palástolásán…
… ám végül mégsem mondott semmi mást, csupán annyit: „Sok boldogságot Murray!” Majd szemlesütve suttogva hozzátette: „Ne haragudj, de én is elfelejtettem.”
Persze ugye le se kellene mancsolnom, hogy egyáltalán nem haragudtam meg, sőt inkább kimondhatatlanul boldog voltam, hogy mára a barátaim egy kupacba összegyűltek.
Melléjük ültem én is, és vidáman beszélgettünk, játszottunk, így aztán gyorsan elreppent a délelőtt…
… és a délután fele is mire Papi hazaért a dolgozóból.
Fél szemmel ki lestem ám, hogy egy hatalmas ajándékot hozott haza, amit gyorsan bevitt a konyhába!
Sőt utána még hallottam is, mert a mamám egy hosszúsort jajgatott, hogy „Jaj, jaj, jaj, megbolondultál? Ilyen óriási ajándékot vettél egy kicsi kutyának?…”
A többit nem hallottam, mert Papi, azt kiáltotta, hogy séta … – tuti azért menekült otthonról, hogy a mamám jajgatásának a hallgatását megússza -, … és én már nagy ugrásokkal repültem és pattogtam, mint a pingpong labda, az előszobából a nappaliba, és vissza a nappaliból az előszobába. Ide-oda, oda-ide, ide-oda, oda-ide.
Ez egy bevett szokásom a séta szóra a séta előtt. Ma is ki tudja meddig szórakoztam volna, ha Papi a kergetésem közben, hogy rám adja a madzagos hámot, meg nem szólal, hogy minél jobban húzod az időt, annál később kapod meg az ajándékodat. Mikor ezt meghallottam abban a pillanatban megálltam! De csak arra a pillanatra! Míg felöltöztetett! Aztán már száguldtam is le, majd nem sokkal később fel is.
Fúúú, nem fogod kitalálni, hogy a Mami mivel várt engemet a kezében!
Egy hatalmas rizsescsirkés születésnapi tortával! Tetején 7 darab gyertyával kutyaropival!
Nyamm-nyamm
Papival énekeltek egy Happy Birthday-t, és elém rakták.
Legelőször beropiztam egy darab ropit, a maradék hatot pedig szépen kibökdöstem az ínségesebb időkre, aztán nekiestem a csirkének.
Méghozzá akkora lendülettel és átszellemültséggel, hogy míg be nem faltam az egészet, az utolsó szem rizsig, észre sem vettem, hogy a szüleim ott toporognak mellettem sunyin, mint akik rejtegetnek valamit.
Mondom, hogy így volt! Papi hátratett kézzel álldogált, Mami mosolygott. Aztán elhangzott, hogy „Boldog születésnapot Murray!” majd Papi keze előre lendült, és megjelent az orrom felett a hatalmas ajándék!
Egy főtt dinoszaurusz csont!!!
A Természetrajzi Múzeumba tört be Papi? Vagy honnét a csodából szerezte ezt az óriási példányt??
Ekkora nagydarabot még sosem kaptam! Nemhogy cipeltem volna! Merthogy fürgén vontattam az asztal alá …
… hogy mihamarább megkóstolhassam.
Míg azon gondolkoztam, hol is lássak hozzá, mamám jajgatása csendült fel:
- Jaj, jaj, jaj! Látod, nem tudja megrágni!
Dehogyisnem, gondoltam, és nagyot haraptam a csontból, hogy megmutassam, könnyedén megbirkózok én egy hatalmas dinóval is!
Csak ne lenne úgy tele a pocakom!
Reggel aztán, miután az összeaszalódott csirkét a parkban a végső útjára engedtem, összefutottam Karcsival, aki lelkesen támadt le:
- Te Murray, a buliba magammal hozhatok néhány embert, kutyát?
- Semmi akadálya! – feleltem álmosan legyintve – Sok jó ember és kutya kis helyen és az asztal alatt elfér!
- Rendben, akkor szervezkedni kezdek. – mondta, és mint akit puskából lőttek ki elrohant.
Pedig el akartam újságolni neki, hogy mekkora hatalmas ajándékot kaptam, majd áthívni egy közös délelőtti rágcsálásra és ropizásra.
De hát ő elszaladt. Így hát tervezett programomat egyedül hajtottam végre, még hozzá oly sikeresen, hogy délre már hiányzott a dinó egyik nagy bütyke. Művemen a mamám csak szájtátva ámult-bámult!
Legalább annyira, mint én a furcsa erkélyjeleneten, mire a délutáni szundikálásomból ébredtem fel!
Ogir, a feketerigó, kinek – anyám szerint – a lelke is olyan sötét, mint a tollazata, szárny csapkodva érkezett meg a téli álomból lassan ébredező Paradicsomunk nárciszos erkélyládájához.
Már a csőrét fente, hogy kíméletlenül lecsapjon az anyám által fáradtságos munkával eldugiszált virággumók kikapálásához, mikor egyszercsak két kis veréb repült melléje az itatóhoz.
Ogir egy pillanatra megrémült, de aztán nagy lendülettel belecsapott elvetemült tervébe. Csőre nyomán a ládából a föld szerteszéjjel szóródott ki, míg a kiásott gödör alján meg nem pillantotta anyám egyik féltve elrejtett kincsét, a nárciszhagymát. Gyorsan csőrébe kapta, és kitudja hová repült volna vele, ha szárnyait a kíváncsiság le nem bénította volna, mikor meghallotta a tollászkodó kismadarak aranyos vékony hangú csipogását:
- Csipp, csipp. Hallottad, hogy a Mörrinek szülinapi bulija lesz?
- Csipp, csipp. Hallottam, hogy a Mörrinek szülinapi bulija lesz!
- Csipp, csipp. Én megyek rá! Csípem Mörrit!
- Csipp, csipp. Én is megyek rá! Én is csípem Mörrit!
- Csipp, csipp. Repülök is ajándékért!
- Csipp, csipp. Én is repülök ajándékért!
Höö? Esett le teljesen az állam…
… és szájtátva ámultam-bámultam.
A meglepetéstől Ogir is nagyra tátotta a csőrét és a lopott zsákmány nagy koppanással a kőre esett. Mamám erre már felfigyelt és úgy pattant ki irodája főnöki karosszékéből, mint cseresznyefavirág rügypattanáskor.
Eltorzult arccal és hadonászó kézzel kiabálva rohant kifelé:
- Áááááááááááááááá! Ogiirrr!!! Te bestia!!! Már megint itt vagy??
A kincsvadász rémülten reppent el messzire, a mamámmal pedig örömében – és bosszúságában – rigót lehetett volna fogatni!
Örömömben persze akkor még velem is, mert közben Papi hazaért és mentünk a parkba.
Tökéletesen eltökélt szándékkal léptem az utcára: Úrikutya módjára elegánsan megkérem Szuzit, legyen a partnerem a holnapi Partiban.
Ha kell, térden állva könyörgök, ha kell, rózsaszirmokat szórok a lábnyomába, ha kell, lehozom a csillagokat, de ha az kell, hogy naponta tízszer megfürödjek, akkor ígérem, szó nélkül megteszem, és bármit megteszek, még a büdös halat is megeszem, csak kísérjen el engemet!
Kezdeti hatalmas lelkesedésem a parkban egy csapásra szaglásra óriási csalódottságra változott. A környék hemzsegett a kutyáktól. Fel-alá járkáltak, dolgoztak a fák, bokrok, villanypóznák alatt, szaladgáltak jobbra-balra, csak éppen Szuzi nem mozgott sehol sem. De még csak nem is álldogált! Pedig a friss nyomok édesen illatozva sugallták, szerelmem nemrégiben erre sétált.
Mit tegyek most, tűnődtem. Térjek le szokásos utamról és kövessem cikázó nyomát? Nem jó, akkor Papi rám szól: hová, hová? Törtem a buksimat rendesen, segítséget kell kérnem, nincs mese.
- Fiúk, lányok itt a parkban, kérlek, figyeljetek most a szavamra!
Alighogy ennyit kivakkantottam teljes néma csend lett a parkban. Megszűnt a mozgás, megszűnt a zaj, és minden szempár mereven szegeződött rám. Azon nyomban inamba szállt a bátorság, nem volt tőlem ez egy hatalmas butaság?
- Gyerekek, ez a Mörri! -törte fel a fagyott légkört egy kistacskó vakkantása – Nála lesz holnap a Party!
- Ő a Mörri? – kérdezte kételkedve a tacsi közelében álló hatalmas fehér dog mély hangon – Biztos? Én azt hittem, hogy ez a Johnny!
- Igen, ő a Mörri, mi is ismerjük őt! – felelték kórusban a túloldalról a barátnőm barátnői az uszkár hármas ikrek. – Nála lesz a Party, mondta a Karcsi!
Ezután a park lassan ébredezni kezdett. Suttogó sugdolózások reppentek, mint mikor tavaszi szellő suhan át a fák között.
- Én is hallottam a Karcsitól! …
- Igen, engemet is meghívott…
- Nekem is mondta, és hogy akivel találkozok mindenkit hívjak csak nyugodtan…
És még sorolhatnám egymás után, hiszen már nemcsak a madarak csiripelték, hanem mindenki rólam és a partiról beszélt lelkesen.
Nagy boldogságomban majdnem elfelejtettem, hogy mit is akartam valójában. Hát Szuzinak üzenetet küldeni!
- Kérlek benneteket, segítsetek! Mondjátok meg Szuzinak, hogy szeretem! Jaj nem is ezt akartam. Mondjátok meg Szuzinak, hogy szerelmes szeretettel várom holnap!
Majd az egyhangú hármas ikrekhez szaladtam, és megkértem őket, hogy legyenek kedvesek és Szuzinak adják át a meghívót.
Aztán a fehér doghoz szaladtam és kissé megsértődve, de illedelmesen megkérdeztem, vajon miért gondolta, hogy én a Johnny vagyok.
A dog hebegve-habogva próbált kitérni kérdésem elől, de aztán mégis rászánta magát:
- Nagyon hasonlítasz rá. És… és…
- Még hogy én hasonlítok rá?? Ő hasonlít én rám! Elvégre én vagyok az első import!! – csaholtam idegesen – És… és… különben is mi az az és… és??
- S… Sz… Ssz… Szuzi…
- Mi van Szuzival?!
- Én… én úgy tudtam, hogy a Mörri és a Szuzi együtt jár, egy pár… Szuzi fél órával ezelőtt… a Mörrivel puszizkodott… vagyis, vagyis, ha te vagy a Mörri… akkor a Johnnyval.
- Ho-hogyan?! – hebegtem
- Hogyan? Hát a csajszi a fickó nyakába ugrott és …
- Elég! Egy szót se többet! – kiáltottam és úgy éreztem, a föld kezd megnyílni alattam. Beszippant és elnyel, de nem érdekel, mert Szuzi nélkül tovább úgysem élhetek!
Leszegett fejjel búskomoran battyogtam haza. Leírhatatlan fájdalom a szívemet összetörte száz és száz apró karcoló szilánkokra, és fékezhetetlen iszonyatos dühöm fortyogott, mint forró láva:
Johnny, te szélhámos galád, elcsábítottad az én Szuzikámat! Be ne merd tenni mancsodat a buliba, nem akarom, hogy bezárjanak miattad a dutyiba!
Írány a nagy buliba:
Murray varázslatos hetedik születésnapja és a Kutyavilág Disco Klub megnyitója
Szeretettel köszöntöm a kedves nézőket, hallgatókat és vendégeket, én Sharon Norahs vagyok a Kutyavilág-TV 1-es csatornájának a riportere. Élőközvetítéssel jelentkezek a Kutyavilág Disco Klub bejárata elől.
A helyszínen már kora délutántól elkezdődött a nagy tolongás, és emberek, állatok sokasága gyűlt össze, hogy a Klub megnyitóján és egyben Murray varázslatos hetedik születésnapján résztvegyenek, a több teremből álló hatalmas Disco komplexusban.
Az utolsó pillanatig titkolva volt az egész, és a meghívó is mindössze tegnap este lett kiküldve, mégis vendégek ezrei érkeztek a nagy eseményre.
Ez egyszerűen hihetetlen!
És ahogy elnézem, még egyre többen és többen érkeznek!
Még tizenöt perc van hátra a nyitásig. Vajon Murray időben megérkezik, vagy késik?
Most kaptam az értesítést a Klub felé egy eszméletlen hosszú sötét Limuzin közelít. Lehet az ünnepelt érkezik, vagy más magas rangú vendég?
És igen, az autó már itt is van! Egy hatalmas utánfutó van hozzácsatolva az utca végén!
A security a tömeg kíváncsiságát már alig tudja fékezni. A feszültség olyan magas, mint a villanyoszlop drótjában, vajon kiszáll ki az elsötétített ablakú luxus járműből?
Nyílik az ajtó, és most már láthatjuk a Macicsapat száll ki és rögtön őket követi a Szép Macicsalád!
A tömeg hatalmas éljenzésbe kezd.
A rajongók sikítanak és próbálnak minél jobban kihajolni a felállított biztonsági kordonból, miközben a csöppnyi plüssök hosszú-hosszú sorban integetve vidáman vonulnak a bejárathoz.
De nézzük csak, mi történik? A hosszú sor hirtelen kettészakad!
Kutyi, ki a feleségébe Trudiba karolva ment, váratlanul megállt.
És már látom, egy keservesen síró kismackóhoz rohan!
Gyorsan egy közeli felvételt! Menjetek rá a 2-es kamerával!
Kutyi: Miért sírsz kismackó, mi a bajod?
Kismaci: Az Orángután bácsi a tappancsomra lépett! Nagyon fáj!
Orángután: Kit érdekel? Az a fontos, hogy én jól lássak mindent!
Kutyi: Mit képzel maga önző, beképzelt majom!? Azonnal kérjen bocsánatot!
Orángután: Nem kérek, én befolyásos gorilla vagyok!
Kutyi: Gyere kismackó, kapsz tőlem egy nagy kutyipuszit a mancsodra és bejössz velünk a Klubba!
Orángután: Ne őt vigye be, én akarok bemenni!
Kutyi: Tűnjön el azonnal a szemem elől, mert nem fogok jótállni magamért!
Hölgyeim és uraim micsoda szívhez szóló jelenet tanúi lehettünk!
Kutyi, az apró kiskutyi bátran szembeszállt a hatalmas és félelmetes befolyásos Orángutánnal!
És nagyon úgy tűnik Kutyi lovagiassága nem csak engemet, hanem a közönséget is meghatotta. Már egyre erősödve hallható a tömeg egyöntetű összefogása: Éljen Rocky Dobi Szép Kutyi! Fúj-fúj Gorilla! Éljen Rocky Dobi Szép Kutyi! Fúj-fúj Gorilla! Éljen Rocky Dobi Szép Kutyi! Fúj-fúj Gorilla!
Közben Kutyi és az ölében most már boldogan nevető kismackó, meg Trudi, na és persze az összes többi mackó a bejárathoz érkezett. És a nagy kapu már csikorogva-nyikorogva nyílik is!
Hűha, de mit látnak szemeim! Az orángután olyan gyorsan szedi a helyszínről a sátorfáját, amekkora nagy port kavart a bemutatkozásával! És majdnem összeütközik a fürge manókkal, kik a Limuzin hatalmas utánfutójából a hátsó bejárathoz hordják a mesés csemegéket! A világ összes mézfajtáját, sok-sok apró világító csuporban, a valódi málnabokrokat, elegáns cserepekben, és a színes masnival átkötött óriás csülökcsontokat.
Kedves nézők, higgyék el ez egyszerűen hihetetlen!
A macik közben már bementek, és nocsak a kapu csikorogva-nyikorogva bezárul mögöttük!
Érthetetlen!
Az órámra pillantok, még két perc van fél hatig. És az ünnepelt még nem érkezett meg!
A tömeg hirtelen eszeveszett tombolásba kezd! Mi okból, kérdezem én, tán türelmetlenség, tán elégedetlenség?
Dehogy is!
Fent, a hosszú erkélyen megjelent Murray!!!
Bal oldalán Adalbert, jobb oldalán Mackó Tódor áll, kezükben egy kihúzott vastag piros szalaggal. Murray feje alig látszik ki a szalag mögül, de első csámpás lábai garantáltan utalnak rá, hogy biztosan ő az!
Mellettük Charlie és Óriás Baby egy hatalmas pezsgősüveg súlya alatt imbolyog jobbra-balra.
Most Murray kétlábra állva a sikítozó és őrjöngő tömeghez fordul. Mancsaival integetve csendre utasítja őket.
- Tisztelt egybegyűltek! ….
Brékó, brékó! Valami technikai malőr lehet, a mikrofon nem szól, és itt hátul semmi sem hallható Murray szavaiból! Szóljatok rögtön a technikusoknak! Menjetek rá azonnal a 3-as kamerával! A kutyafáját nem halljátok?! Ez most adásba ment??
- … és köszönöm szépen, hogy eljöttetek! Eme vastag piros masni átvágásával – nyissz-nyissz – felavatom a Kutyavilág Disco Klubbot és kívánok nektek, ma is és máskor is, nagyon kellemes jó szórakozást! Kezdődjék akkor a banzáj!
Murray szavait most Charliék pezsgőpukkanása pecsételi meg! És nézzétek, a szikrázó tűzijáték berobbanásával a bejárati ajtó nyílik, pontosan 18 órakor!!
Folytatás: Belépés a Disco Klubba a buliba
DJ után
Hát kedves nézők nem tudom önök, hogy vannak vele, de én fantasztikusan éreztem magamat ezen az estén.
A zene és a show kiváló volt és biztosan kijelenthetem, hogy Murray egy igazán felejthetetlen és varázslatos hetedik születésnapot adott és kapott. A közvetítést nézőknek szép estét, a helyszínen jelenlévőknek pedig további jó szórakozást kívánok a hajnalig tartó bulizáshoz és az éjféli szappanbuborék fújáshoz!
Sharon Norahs-t hallották a Kutyavilág-TV 1-es csatornájáról.
Most visszakapcsolunk a stúdióba, és reklám következik:
|
|
